Fiú: Hol vagy, anya?

Anya: Itt vagyok, gyermekem.

Fiú: Mi történt a meggy szedésen?

Anya: Na gyere, elmondom.

Fiú: Jó.

Anya: 12 éves lányról van szó, emlékszel? Még általános iskolás, és a tanév végén lehetőségük volt arra, hogy nyári munkával, meggy szedéssel, egy kis pénzt keressenek. Így ő is bejelentkezett egy hétre.

Az emlékezetében nem maradtak meg a részletek, csak az, hogy nagyon sötét volt és nem tudta, hogy honnan jött ez a sötétség, de majdnem elnyelte, menekülni nem tudott tőle egyáltalán.

Ahogy mondtam neked korábban, hétfő reggel volt, kora reggel, amikor az iskola hátsó kapujához ment és egy teherautó, egy platós, ponyvás teherautó jött értük. 15-20-an voltak az osztályból...  az iskolából, de senki az osztálytársai közül. Felmásztak a plató hátuljára, és a ponyva alatt is sötét volt. Aztán emlékszik a megviselt arcára a sofőrnek: alacsony, tömzsi ember volt, úgy nézett ki, mint aki minding a szabadban dolgozik, aztán az öreg munkásasszonynak az arcára is. Ő neki görbe háta volt, kendő volt a fején, és az arca lebarnulva, mint akit az időjárás is megviselt volna. Nem látszott rajta, hogy egyáltalán örült volna a tanulóknak.

Az egyetlen vidám arc, amit látott, az az ágazat vezetőé volt. Ő, mindenkivel ellentétben, magas fiatal, egyenes hátú, jól öltözött, jó módúnak látszott a többiek között, és úgy viselkedett, mint aki hatalommal bír. Ugyan csak egyszer látta a lány, de én úgy gondolom, hogy egy kicsit beleszerelmesedett... nagyon megtetszett neki ez az ágazat vezető.

Magára a meggy szedésre, arra sem emlékszik nagyon, csak arra, hogy a fát mászta, egy ilyen anyagból készült vödörbe szedte a meggyet,  kampóval felakasztotta a meggy fának az ágára. Az egyik kézzel kapaszkodott, a másikkal szedte a meggyet. A meggy csorgott végig az egész kezén, a karján. Nagyon koszos munka volt, a ruhája, mindene tiszta meggylé volt. A kezére ráragadt a meggy a kosszal együtt, szinte sáros volt. Nem tudott sehol kezet mosni majd csak amikor már hazamentek.

A hétvégén, megkapták a kis borítékot és azt gondolta volna, hogy a pénz, ami benne volt, a fizetség, az egy kicsit felvidítja, de egyetlen dolognak örült csak a meggy szedésben: hogy vége volt a hétnek...