Tizenöt éves korában a nyári szünetben, szülővárosában, a Kanizsai Bútorgyárban dolgozott, Magyarországon. Amikor megjelent az iskolatársával, nem igazán tudtak velük mit kezdeni. Úgy tűnt, minden munkafolyamatot be kellett tanulni, és a lányok csak megfigyelni tudtak. A gyár kétműszakos munkarend szerint működött, kijelölt szünetekkel. A munka és a kijelölt szünetek kezdetét és végét egy hangos sípszó jelezte, hogy mindenki meghallja még a legnagyobb zaj közepette is. Otthon gyakran hallotta ezt a hangot, mielőtt a gyárban kezdett volna dolgozni, de ügyet sem vetett rá. A lányok munkanapjait ezek a sípszók és a szünetek osztották be. A gyárban több helyen is befogták őket dolgozni, egy ideig a kárpitosokat figyelték meg munkájuk közben. A munkások szórakoztatónak találták a jelenlétüket és horrorisztikus történeteket meséltek a szögbelövőről; balesetekről, amikor szöget lőttek a lábukba, kezükbe, körmükbe vagy más testrészeikbe. A gyári munkanap végén megengedték a lányoknak, hogy egy pár szöget belőjenek a kárpitba. A szünetben a kávéjukat vagy ebédjüket fogyasztó munkások csoportjához csatlakoztak. Máskor a habszivacs raktárba küldték őket. Kb. 5 méter magasságban emelkedtek a habszivacs matracok és kisebb darabok is magasra pakoltan hevertek. A lányoknak ott kellett dolgozniuk, de mivel senki nem volt ott rajtuk kívül, nem tudták mit is kellene csinálniuk. Így úgy döntöttek, hogy jól fognak szórakozni, felmásztak a legmagasabb helyekre és leugráltak. Senki nem szólt rájuk. Nagyon elfáradtak, a matracokon pihentek, míg meg nem szólalt a sípszó, és csatlakoztak a többiekhez. Már akkoriban rájött, hogy a munka nem igazán jelent munkát. Sok álldogáló embert látott, akik beszélgettek, vagy csak eltöltötték valahogy az idejüket, ahogy tudták. Tudta, hogy ezt a nyári munkát azért találták ki, hogy valami értelmessel töltse el az idejét, szerezzen egy kis munkatapasztalatot, meg egy kis pénzt, hiszen a diákmunkások elég keveset kerestek. A lányok szívességből kapták meg ezt a nyári munkát. Valószínűleg a lány apja intézte el, valamiért, amit a gyárigazgatónak tett, lehet, hogy egy szövetkezetből kapott pulykáért. Lehet, hogy ez volt az oka annak is, hogy a lányoknak nem akartak valódi munkát adni. Csak ott voltak, mint többlet létszám, akik nem jók a termelőmunkára vagy túl jók a szolgai munkára.