A lány az édesapjával érkezik a mezőgazdasági szövetkezetbe, ahol az apja az igazgató. Egy hatalmas istálló ajtóhoz közelednek. Ez egy különleges nap, mivel az édesapja soha nem vitte még el a lányt munkába ezelőtt. Egyébként sem emlékszik olyanra, hogy valaha is az édesanyja jelenléte nélkül ment volna bárhová is csak az apjával. Valami bűz csapja meg az orrát. A csipogás egyre hangosabb, ahogyan az ajtó kinyílik. A szag erős. Majdnem visszalép egyet. A fülledt meleg levegő körbeveszi az arcát, amint a milliónyi kiscsibe között sétál óvatosan. A csibék még gyorsabban csipognak, amint próbálják elkerülni a közeledő lábak taposását. A lány lehajol, leguggol, próbálja megérinteni a hátukat, hogy érezze a puha sárga tollpihéket. A csibék próbálnak elmenekülni, de annyira zsúfolt a hely, hogy kevés az esélyük. Érezni a kis testükben a szívdobogást. Egy felnőtt tűnik fel az egyik sarokban. Egy fehér kabátos nő fogja meg és adja át a csibéket egy férfinak, akinek fecskendő van a kezében. A férfi kezébe veszi őket és mindegyiknek ad egy injekciót. A lány apjához fordul, hogy megkérdezze, most mi történik. Apja elmondja, hogy az injekcióra azért van szükség, hogy a csibék egészségesek maradjanak és gyorsan növekedjenek. A nő megkérdezi a lányt, hogy szeretne-e segíteni, mire ő azt válaszolja, hogy igen. Óvatosan felemeli a kiscsibe pici testét. Az injekció után a csibéket egy fallal elválasztott helyre kerülnek. A lány benéz, és úgy tűnik, hogy a kiscsibék jól vannak. Megpróbál még egyet elkapni, de elengedi, mert szinte fuldoklik a szúrós szagtól és levegőtlenségtől. Ki akar szaladni az istállóból, de a kiscsibék kis teste fogva tartja. Leguggol és próbál túlleni a gyengeségen, de az édesapja észreveszi és kivezeti a kislányt az istállóból.